még mindig nedves a gatyám, amivel tegnap jutalmaztam magam vizsga után. a vén kurva hármast adott és tejesen ki vagyok akadva, mert nagyon nem volt fair. nemcsak azt mondta, hogy hát szíve szerint megbuktatna, de esetleg kaphatok egy hármast, hanem alapból lealázott a csoporttársaim előtt, amitől kicsit ki buktam. mert ő is az aszottfejűek táborát gyarapítja, és nem bírja elviselni, hogy az én fejem nem olyan, mintha a fülemnél fogva masnit kötöttek volna rám hátulról. mindegy, ez mán így van, de tegnap még a mostaninál is pipább voltam.

egyébként jó volt látni a többieket, szörpi bezizzentségét. gesztiesztiről meg nem is beszélve. ő az a csoporttársam, aki nem lát.és most szerelmes. ez engem teljesen feldob. meg úgy mindenkit. szoknyában volt és mesélt áááákosról, aki harminchárom éves, és informatikus, és lát és lehet vele biciklizni, meg kungfuzni, meg balatonra menni, és sokat találkoznak és néha kiszalad munkából, csak hogy megcsókolja... emlékszem, amikor először beszéltünk pasikról és a nem túl szép eszti megszólalt és az exéről mesélt, meg a szexről. mi meg döbbenten, padlóig állal hallgattuk, hogy wtf? és akkor nagyon szégyelltem magam. meg a többieket is. mert miért hisszük, hogy csak mert nem lát, neki nem jár? és most annyira tudtunk örülni ennek a srácnak, aki jött és magával vitte. és még sosem volt tekintet a szemében. de most annyira ragyog, olyan, mint a csillagporban a csillag. aki amikor a kedvesével van, kiragyog a plebszből.

vizsga után kicsit szörpivel voltam, amíg megjött a pajtija- nemalego, hanem valaki más-, aztán elindultam hazafelé. hullafáradt voltam. de találtam egy kurvajó turit- onnan a most nedves gatya, hétötvenért vettem és tök jó. utána beugrottam a cundába, míg megjelent kratek és muszáj volt inni egy sört a silenusban, ami minden reklámja ellenére olyan mint egy nagy lufi, látványos, de semmi tartalom. egymásra halmozott hangulatelemek lassú és nem túl kedves- ráadásul idegesítő hangú- pincérekkel, nagyszabású ám igencsak hiányos itallappal, hihetetlenül gáz mosdóval- egyetlen jó pont, hogy lány mosdóból kettő van-, magas árakkal. a pozitívum a zenekar volt, akik egyszercsak megjelentek és olyan bluest nyomtak, hogy a legfrigidebb hülye picsa is sikítva dobálta volna a nedves bugyiját (én meg ugye nem is vagyok frigid:P) aztán meg már meg kellett várni az amit, hogy jól legyúljuk sütivel. igazándiból tök szemétnek éreztem magam, mert ami annyira jófej és tökre befolyásolható. mármint, nem akartam én gonoszkodni vele, de mégis sikerült. miközben ettem a lazacos szendvicset- egyébként rettenesen sós volt- tökre lelkiismeretfurdalásom volt :P
elkezdett esni az eső, felkavarodott a por, pont olyan szaga lett a flaszternek, mint a földnek, mikor beletúrsz és ráragad a kezedre. és az volt a furcsa, hogy senki nem kezdett rohanni, meg sikongatni, meg semmi ilyesmit. sőt. mindenki lassított kicsit. ahogy kopogott a cipőm a váci út macskakövén és megfeszült a vállam, megint kicsit felülről néztem magamra. hova rohanok? miért kell hozzá egy eső, hogy lassítsak? persze, ez most egy ilyen időszak, máskor meg órákat gyaloglok csak bele a semmibe. különben őrület, hogy hova jutok? elkezd esni az eső, erre mire gondolok? remélem nem zuhog nagyon jászfényszarun, nem mossa el a növényeket, meg max. egynapos lesz, hogy lehessen permetezni. igaz, előtte már krateknak vázoltam hosszasan a különféle dinnyefajták jelenlegi méretét és majdani ízét.késsssz.

hazajöttem és nórival meg attival megettük a new york cheese cake fantázianevű édesipari képződményt, amitől rögtön sztár lettem, pedig én csak idehoztam, minden érdem az amié. kiderült, hogy nóri és atti is blogol, bár a nórié szigorúan titkos. gondolom, ott anyáz minket halálra, az utóbbi két hónapért :P mindegy, mert annyire nem lényeges, de mindenesetre az kiderült, hogy korábbi vélekedéseim ellenére attila nem tóth és hogy olyan mint az a sör, aminek nem jutt eszembe a neve, de több van benne a szlogen. mármint, annyira nem lepődtem meg, de behaltam az urbanbuddhán. igaz, hogy baromira nem értem a posztokat. mármint nem tudom követni, hogy akkor most mi van? meg egyébként is, kevéssé médiaértelemben kezelem a blogolást, szóval nem értettem a trnemtommi tízpontját, meg ilyesmiket.

plusz este habzó szájjal pattogtam a tamás iwiwoldalán. jobban mondva nem is azon, hanem láttam, hogy van róla vélemény, a barátnője írta, és tök romantikus kis valami volt. egy idézet, ami kissé sablonos volt, de ezzel együtt is nagyon szép. jóleső volt olvasni. persze elindult a továbbklikk- mechanizmus és megnéztem melindát, akiről szintén vannak vélemények. és behaltam azon, amit a tamás írt. (igen, miért érdekel ez engem, hát nem mindegy és amúgy is minek kellett elolvasni...? nem tudom, csak valahogy odakerültem...)mármint az amit írt, nagyon szép volt, csak éppen ezeket a mondatok szinte ugyanígy nekem is írta már. és vazze, hogy lehet minden barátnődet ugyanúgy hívni? na jó, mindegy. lehet, hogy csak az a bajom, hogy mi nem hirdetjük a szerelmünket szélesvásznon? nem is kell. boldog vagyok itt ebben benne- többnyire, amikor nem idegbeteg, ugye :) - és nem érzem, hogy ezt folyton mások orra alá kellene dörgölnöm. és isten óvjon a tamástól. de ez most mégis bosszant. állandóan ezt csinálja. már vagy egy hónapja nem írta meg se e-mailben, se msnen, hogy ők milyen kurva boldogok. igaz, már vagy egy hónapja nem voltam msnen. de érted, felvezeti, hogy ez a lány milyen szipiszupi meg minden, de az nem esik le neki, hogy leszarom és hogy nem reagálok erre semmit, és hogy én nem traktálom olyan insider sztorikkal, amik nem tartoznak rá. a múltkor azt mondja nekem valakidvanugyenekedis? közöltem, hogy van, és kész.
bár lehet különben, hogy az a bajom ezzel a melinda üggyel, hogy ők már együtt voltak, amikor még javában próbált befűzni egy kis engyempentyemre és ezért visszás nekem az egész ügy. (és ha valakit érdekelne, a melindával nem olyan szar az élet, mint velem, mert vele jó a szex. kedves felebarátim, akik végigasszisztáltátok velem az a majdnem két évet! höööcccccchöcccc!!!!)

megtaláltam egy txtbe mentett beszélgetést krisztivel, akkor dumáltunk, amikor sanyi először jött fel hozzám. huh, azt a parát. kész volt. szerintem én még életemben nem féltem úgy senkitől és semmitől. persze így utólag röhejes olvasni, de akkor is. és tegnap sétálva a belvárosban elmentem egy üzlet mellett, amerre a második vagy harmadik randinkon jártunk. a kirakatban volt egy csomó nyakkendő és kiválasztottam neki a kedvencét (sikerült). most leárazás van, a 12 E ftos nyakkendők csak háromba kerülnek. be is mentem, hogy megvegyem, vajon emlékszik-e rá. aztán meg ott álltam, mint valami hülye, mert ott volt az a kettő, amire tippeltem annakidején és abból választottam ki végül A kedvencet, de nem emlékszem, hogy melyik volt az. ráadásul egyik sem megy sanyi egyetlen öltönyéhez, így aztán nem vettem meg. mert annál gázabb nincs, mint ha ő nem emlékszik rá, vagy nem azt veszem meg, amit kellett volna.
(ez anya szokása. valamire azt mondja, hogy kell neki, aztán megveszed egy hét múlva és megdöbben, hogy ez wtf?)

mennem kell, már el kellett volna olvasnom a jegyzetet, amiből három óra múlva vizsgázom. plusz Zolival megünnepeljük az A class passed exam ceu vizsgát és összerakunk egy pályázati anyagot mellesleg, szal muszáj haladni.

a tegnap tanult legkedvencem szó: plug-an'-play csaj (kontextusba helyezve: a meghízott évánk- én nem láttam, de állítólag harminc kilót hízott- és a rája moccant fiatalember így hívja az olyan csajokat, mint az évi és most kíváncsian várja a tömeg, hogy mi lesz. az évi mnk szal semmi para, plug an play még lehet belőle)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.