ez a hét! csütörtök= rohanás. reggel felkeltem, be az egyetemre, tanár nincs, összecesztem dékánnal, tanszékvezzel, akivel kell, szóval igencsak megharcoltam azért a rohadt aláírásért, mire meglett. és vártam. és ültem. és vártam. és ültem. mire meglett az a szar, már habzott a szám. a lépcsőn összefutottam a böbével, ezer éve nem láttam. mondta, hogy igyunk egy kávét. úgyhogy elmentünk kvzni. olyan volt, mintha meg se szakadt volna. pont onnan, pont úgy. ugyanolyan a nevetése. ugyanolyan bájos a mosolya. ugyanaz az önbizalomhiányos tündér, aki volt. mondtam is aztán zsókának, hogy furcsa is ő, annyi hülyeséget csinált korábban, és mégis, mindezek mellett ugyanolyan tiszta tudott maradni. nem tudom hogyan csinálta, de jó volt újra az életemben köszönteni. ittunk egy nagyon finom fairtrade kávét és úgy beszéltünk szerelemről, szakmáról, célokról. félelmetesen természetes volt.
utána könyvesboltba mentünk és vettem egy hegynyi könyvet.

rohantam haza, késésben voltam anyához képest, közben folyamatosan szerveztem, hogy sanyival sikerüljön összefutni. a ferencieken csörgött a mobilom, de nem vettem fel, mert nem akartam orra bukni. erre kiderült, hogy sanyi volt, szemben látott engem, de addigra tovarobogtam. nagynehezen hazaértem,

...basszus... nem mentődött. majd írok újat. általános minálunk a nethijány.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.