na, ilyen a világon nincs, amik velem történnek. lehet, hogy ez a truman show magyar liszensze?

kedden elmentem az évértékelésre, a várt tizenöt ember helyett öten voltunk, végül hatan. nagyon izgalmas volt különben, csak azt nem értem, mi a faszért nem lehet szólni, ha nem jössz és miért tartunk felesleges tömegeket egy érdekvédelmi szervezetben? hulljon a férgese, én mindig is a vágás mellett voltam. (ahhoz már nem is szólnék hozzá, hogy az nem tagja a társulatnak, akinek a hét óra következetesen fél nyolckor van és aki nem beszédtechnikázik, az legyen kedves a megszólalástól is visszatartani magát, mega többi...)

utána elmentem ugye a krisztihez, ami aztán a kriszti két nappal későbbi borulásában fejeződött ki, ami azért hülyeség, mert tuti nem parázna, ha nekem nem lett volna a nagy pánikom egy hónapja...

a szerda, a szerda, az valami fenomenális volt. elmentem vizsgázni, ahonnan hazaküldtek!!! mert a tanár elkalkulálta az időt és az egyes vizsga fél háromkor kezdődött volna, de nekem meg ugye fél öttől órám van. csak röhögni tudtam rajta, mert ugye mikor kell jelenteni mindezt, ha nem hn egykor? végülis, aki olyan hülye, hogy bejön a vizsgaidőpontra, az megérdemli, nem? mindegy, elmentem haza, órákig ragasztgattam a gyerekeknek a búcsúajándékot, leszerveztem anitát és virágot, erre  a gyerekek közül pont azok nem voltak ott, akiket három éve tanítok. pofánbaszós élmény, hogy azt hiszed, ők majd nehezen engednek el és végül rájössz, hogy nem igazán jelentettél túl sokat... azt hiszed, hozzájárulsz a személyiségükhöz- persze, valamennyire egész biztosan- és akkor kiderül, hogy valójában ők a tiédhez... hát nem tom.
utána elmentem a siket színkör foglalkozására. már most utálom a kollégámat! lekezelő, negatív, elvtelen, logikátlan és cseppet sem megnyerő az igénytelen öltözködésével. ne örülök. a zolit akarom kollégámnak. majd próbálok mahinálni az üggyel, mert ez nem piskóta így. egyébként a jelnyelv logikus, tetszik nekem, a szia- köszönöm- reggel/este már megy, de a jó ég mentsen meg attól, hogy tizenöt siket- néma ember veszekedjen melletted egyszerre, mert csak a mozgás által keltett légmozgás önmagában durva. nem mondanám, hogy lelkesek a jöttömre, de nincs mese. nagyon élvezem, hajni- a kolléga- rohadtul nem fogja, hogy miket tartok fontosnak, és azt hiszem, hogy nem egy ritmusra mozog a koncepciónk. szép kis történet lesz, mire összehangoljuk
a hölgyikéről csak annyit, hogy kitalálta, hogy dobjuk fel a darabot ritmushangszerekkel. érted??? siketek ritmushangszeren játszanak. szerintem tanítsuk meg őket artikulálva beszélni, az lenne csak az igazi integráció. hülyepicsa. én meg azt nem értem, hogy miért nem lehet kitenni a világ elé, hogy tessék, ezek vagyunk mi és ösztönözni a többséget a kisebbség megértésére? a cigányokból is ősmagyart akarunk csinálni, ahelyett, hogy azt mondanánk, netene, ebbe' még érdekes is lehet... tiszta hülye ez a többség-elmélet, mutasson már nekem valaki egy echte magyart óhne egyéb 'fattyúvér'?! az agyunkra megy a hatalom. a siketeknek meg adjunk tamtamdobot.

csütörtöki vizsga jó lett, gyurival beszélgettünk kicsit- még mindig nem tudom feldolgozni, hogy meleg. nem azér', hanem mert nők hadai omlanának a markába...én is. utána robertot hívtam fel, 49. szülinap köszöntendő (rob, kérdésre a válasz: wiwien), bementem vizsgázni, kedvenc téma, sábádéj, aztán elmentem zsolihoz. aki annyira édi a barna hajával. meg megismertem sanyit, aki nagyon jóképű és baromira unatkozik. és okos. nagy eszmeharcot folytattunk. élveztem. utána eljöttem sanyimhoz, ami olyan, mint mindig. kisebb halál és csendesebb, de olyan. meg van mondva, mit tehetek, hova mehetek. és zsóka közölte velem, hogy ő nem engedi el fenyvesre a harmincéves fiát, mert rá itthon van szükség, de majd elviszi magával esztergomba a hatodikasai osztálykirándulására, hogy ne legyen szomorú. höcc. mindegy, nekem ez nem reszortom, de ha nem húzzuk ki nagyon gyorsan a szarból ezt a kapcsolatot, akkor veszett fejsze nyele. egyszerűen elfogytak az energiáim. másra főzni, mosolyogni, mindent lenyelni, támogatni azt a szerencsétlen szívét, nézni, ahogy sír.
elég volt. azt akarom, hogy nő lehessek ebben a kapcsolatban. és az voltam. felszabadultam és ettől rab lettem. annyi mindent akarok látni még. tényleg azt hiszem- hittem, hogy hozzámennék, csináljunk gyereket, és ő egyre jobban akarja. csak ezzel a gondolattal kinyílt egy szelep, szétáradt a nyugalom gej rózsaszínje, és elveszett egy csomó erő. belőle. belőlem.

azt tervezem, hogy megbeszélem zolival, ami volt kettőnk között. tudnom kell, hogy csak félreértettem - és értem ma is azokat a pillantásokat- vagy elmentünk egymás mellett, mint két vaksi ló. bennünk- bennem- van ennek a feszültsége és muszáj, hogy tiszták legyenek az erőviszonyok, mielőtt elkezdünk együtt dolgozni. nem akarom, hogy belekeseredjünk a munkába, mert nem mondtunk ki valamit, amit ki kellett volna. nem megélni.csak kimondani. hogy tiszta legyen. egyértelmű. és elvihessük magunkkal a tapasztalatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.