emberizink! újra van net!

ma reggel elaludtam, és fél nyolckor itt dekkolok úgy, hogy nemsokára mennem kell vizsgázni nulla szaktudással. sanyinak igaza van, lett volna egy napom tanulni, de nem tanultam, mert mást csináltam. (például egy remek napot töltöttem vele szentendrén és leányfaluban)

szóval hétvége. csütörtökre virradóra összeraktam a cuccom, hogy indulhassak a Hosszú Útra, reggel korán keltem, hogy megírjam a szakkolis jelentkezést. annyira sok ötletem volt, de annyira nem tudtam összeszedni. aztán mondta az ami, hogy kratekék menni siófokra, felhívtam, mondta, hogy mehetnék velük, mint a kisangyal összeszedtem magam, secperc megírtam, aztán már mentem  volna is... ha a kratekék tényleg felhívtak volna, ahogy megbeszéltük. mindegy, leadtam a jelentkezést (igaz, elfelejtettem beleírni, hogy bejárósnak, vagy ott lakósnak), kicsettegtem az m7esre, ötperc alatt felvettek, elvittek majdnem siófokig. ott átszálltam egy állati szexi pasashoz, akinek cigiszaga volt és dohány és illatosító. komolyan vonzó volt... nagyon vonzó. kérdeztem, hogy hova megy, mondta, h lellére. fogalmam se volt, h az hol van, de annyira simán ment minden, hogy bőven belefért az időmbe egy eltévedés. ráadásul jól választottam. láttam az új m7es völgyhidat, aminél gábor- mert így hívták- direkt lassított nekem. gyönyörű onnan a balaton. kár hogy nem lehet megállni fotózni, meg ilyesmi. (persze nem, mert akkor mindenki meg akarna állni) aztán lellén kirakott, pont egy otpnél, de aztán elcsettegtem. utánam jött, h cseréljünk számot, mert még jól jöhet, meg valami drámás melóról beszélt.jól hangzott, hát megadtam. aztán lelléről fenyvesre, ami a harmadik falu! 45 perc alatt értem át. érteeed? 45 perc alatt... már a falat kapartam, h mi a faszt van mááár?
odaértem, már az utcán félrészeg ifjakkal találkoztam és ezzel elkezdődött az iszot2009.

érdekes volt, merth nem volt eldöntve, h akkor ez most egy szakmai program esti bulikkal, vagy egy buli néhány szakmai programmal. mindent baromi sokáig rágtunk és én azt hiszem, hogy a sok sok sok sok idő alatt nem léptünk előre egy felet sem. nagyon szórakoztató volt, de semmire sem való. erre kár volt elkölteni ennyi pénzt. a játékok, meg a családok, meg a nemtommik meg tök feleslegesek voltak, mert ez nem gólyatábor. kellett volna,h legyen. első este borkóstoló volt, hangos-zajos, csapatos, kellemes, finom. második nap vízidili- nem mentem vízbe az ismeretlen eredetű vérzés, azóta azt hiszem, hogy korán jött menstruáció miatt- gagyisággal, este mojito latin együttes, sok lánnyal, kevés fiúval sok piával. odajött hozzám nevezzükbalázsnak azzal, hogy én mennyire jókat mondtam és mennyire okosszép vagyok, és táncoljunk, bár ő nem tud. tudott. salsáztunk kettőt, kellemes volt, meg persze táncoltam azzal a kb tizenhét évessel is, aki mindenkit megtáncoltatott és nagyon látványosan boldog volt ettől, h vele táncolnak a lányok. édes volt. aztán nevezzükbalázsnak meghívott egy italra, de persze ragaszkodtam hozzá, h külön fizetünk- nehogymán ebből aztán félreértések legyenek- aztán végül én fizettem. az mondjuk vicces volt, ahogy nevezzükbalázsnak előadta, h ő majdnem elvett valami perszónát, pedig nem is ő volt az igazi... bekerültem a minisztériumi teambe egyedüli csajként. vicces volt. aztán beszóltam a nagyfószernek, pedig nem akartam, csak mondtam, h engem érdekelne egy homoszexuális aktus két férfi között, mire kiderült, hogy nyílt titok, h ő meleg- egyáltalán nem látszott rajta- és azt hitte, h célozgatok, pedig nagyon nem... mindegy, amikor úgy láttam helyesnek, h lefeküdjek végre- egyedül- akkor elmentem aludni. szerintem olyan kettő körül lehetett.másnap reggeli, programok- ezek egész jók voltak, a többihez képest pl nagyon jó volt.
délelőtt eszterrel politizáltunk, meg pedagogizáltunk, aztán elvesztettem a türelmemet, mert az agyamra ment a tanulttehetetlenségben szenvedő agyamentség és leoltottam ezt a sok hülyét. az agyamra megy, hogy mertazállamnemad, mertazegyetemnemszervezimeg, megnemrágjákmegafalatot... a faszom. miért kell erre kondicionálni a kamaszlelkű egyetemistákat? meg hogy lehetnek ennyire faszok, h nyáladzanak, de nem csinálnak semmit. este buli volt, egyet karaokeztam, ittam egy sört, aztán lefeküdtem, hogy másnap korán mehessek sanyimhoz. azt hiszem, lelkiismeretfurdalásom volt a tánc miatt volt. meg h nem vagyok vele.

a legszebb élmények voltak a háborgó balaton. besétáltam egy stégre a viharban, kb húsz métert bele a vízbe és körben háborgott a magyar tenger... féltem, hogy leesek- most rádiót hallgatok és zavarba jöttem. a nagyszemű szende közölte, hogy ő paradicsomízű. hát azért engem is meg lehet lepni nabumm-, mert ugye nem tudok úszni. de nem estem le. másnap reggel kimentem a partra, a stéget darabokra törte a vihar. a cafatok úszták körbe a vasszerkezetet. láttam kiteolni embereket- sanyitól tudom, h így hívják eme úri sportot-, meg vízben fürödni. mindennap sétáltam egyet esőben-szélben. gyönyörű volt. talán szebb, mint szélcsendben. bár tele volt hatalmas siklókkal, amitől én újra meg újra rosszul lettem, hogy mekkora undormány.
aztán vasárnap reggel is a parton mentem a vonatra. eltájoltam magam, mert a lellei vasútállomást kerestem, mígnem rájöttem, hogy fenyvesen vagyok. rettenetes hosszú volt az út pestre, majdnem három óra, majdnem megbolondultam, mert hideg volt és éhes voltam és fáradt...aztán elmentem sanyihoz és két napon át csak aludtam,meg aludtam,néha ettem és aludtam is. szeretem őt. újra és újra meglep, hogy mennyire.
vannak időszakok, amikor határtalan szerelmet érzek. van, hogy csak tudom, hogy ő az igazi- persze tudom, illenék azt mondanom, hogy az igazi is lehet, mert az, hogy így a hetedik hónapban ezt érzem, nem jelenti, hogy a hetedik évben is ezt fogom. barátok vagyunk és ez fontosabb mindennél. a lopott vadító csókoknál egy szentendrei sikátorban, felesleges veszekedéseknél. netes társkeresőknél- bár ebben még nem vagyok egészen biztos.

gondolkoztunk tegnap a másik jó és rossz tulajdonságain. én iszom, mint a kefekekötő (bár meg volt tiltva, hogy ezt ide leírjam. höcc höcc. de leírtam), meg kezelhetetlen (alig néhány szóval ezelőtt láthatjátok, hogy tényleg) és felelőtlen. mindez a nőgyógyászhoz nem menés okán szűrődött le. igaz, hogy elmehetnék. sőt. valószínűleg el is fogok. de azt hiszem, hogy mindez a vérzés abból jön, hogy pszichésen így védtem magam. egyrészt azért, hogy ne lépjek mellé a helyes útnak- bár nem hiszem, hogy megtettem volna, de már egy ideje nem vagyok biztos magamban. mert sanyi nem biztos bennem...-, másrészt mert azt éreztem, hogy nem akarok most vele lenni. mármint valahogy nem vagyunk egy hullámhosszon. valami nincs rendben. azóta rendbejöttünk. szerencsére minden rendbejött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.