na. hát... nem tom. megint megismertem egy másik oldalam. iszonyatosa kibuktam. aztán csak nem vettem fel a telefont. és megint nem. és megint nem. kacérkodtam a gondolattal, hogy lecsapom a vezetékest is, de nem tudhattam biztosan, hogy nekem szól. hát ha olyan, akkor legyen úgy. lássék…

már megint. egyszerűen nem hiszem el, hogy megint. add Uram, hogy ne legyek terhes.az előzőt sem értettem már. ha olyan jó nekünk együtt, akkor miért csatangol netes társkeresőkön? miért nem mond igazat? én hülye persze elhittem, hogy csak dühből, semmi másért. hogy csak…

na, ilyen a világon nincs, amik velem történnek. lehet, hogy ez a truman show magyar liszensze?kedden elmentem az évértékelésre, a várt tizenöt ember helyett öten voltunk, végül hatan. nagyon izgalmas volt különben, csak azt nem értem, mi a faszért nem lehet szólni, ha nem jössz…

before: hát ím, nézzétek meg a blogomat. az újat. a múltat eltörölte a gyávaságom (kínos kalandjaim sokaságát nem akartam vállalni újonnan szerzett kedvesem előtt), s megjött vele a frissítő lendület. a dizájn kissé emós és kissé maszkulin, de hát egyszerűen bizonyos…