na. hát... nem tom. megint megismertem egy másik oldalam. iszonyatosa kibuktam. aztán csak nem vettem fel a telefont. és megint nem. és megint nem. kacérkodtam a gondolattal, hogy lecsapom a vezetékest is, de nem tudhattam biztosan, hogy nekem szól. hát ha olyan, akkor legyen úgy. lássék milyen a magyarok istene. ha nem vagyok, hát nem vagyok. aztán hazajött és nem veszekedtünk. mármint, úgy éreztem, nincs miről beszélni. ha szüksége van valami másra, megértem. nem biztos, hogy el is fogadom, de érteni értem. annyi minden van még a világban kívülem.
elmentünk a dinnyeföldre és sutyiban cigiztünk, mint a kamaszok. de nem jött a nyuszi. a gólyák viszont megvannak. láttam őket. aztán elmentünk valami tavakhoz és bociszendvicset ettem (iszonyat finom jégkrém, ajánlom) és sört ittam és sétáltunk. szeretem, amikor ennyire figyel rám. tudtam, hogy most tényleg minden idegszálával itt van, ez az idő most ránk van szánva. nem haragudtam, de képtelen voltam hozzáérni. undorodtam az egésztől. az hogy megcsókoljam, vagy bármi ilyesmi, pláne szexeljünk, annyire idegen volt. olyan távoli. rajta sem volt a lehetőségek palettáján. aztán a víz fölé akartam hajolni, hát megfogta a kezem. az csodás vo. éreztem, hogy szorít. hogy félt. és nem tudtam elképzelni, hogy vajon akkor mégis mi a frászt keres, ha ennyire itt van. kétszer is megcsúszott a lábam... vajon az egyensúlyt veszítettem el, vagy a bizalmat?
kaptam valami vízi virágot is, aminek nem tudjuk a nevét, de gyönyörű volt. mire hazaértünk megadta magát, mert még elmentünk hatvanba gíroszt enni. borzalmas szar egy gírosz volt, de jólesett. megint hányingerem lett, kicsit aggódtam tőle. de rendben vagyunk.
az éjszaka fájdalmas volt, zavart a közelsége, rengetegszer felébredtem. mielőtt elaludtunk, mondogatta, hogy nem keresek társat, nemkeresektársat. didaktikus volt, szánalmas és felesleges. egyszerűen nem értette, hogy szeretem, de nem tudok ezzel most mit kezdeni... mármint. ha megcsalt volna az tény.  azt talán jobban viselném. de ezzel most mit lehet kezdeni. nem értette azt sem, hogy miért akarok elmenni a ballagásra. nem értette, hogy nem akarok elmenni, de az anyukájának fontos. és miért bántanám még őt is? nem elég, ha a szitunak két vesztese van? minek még több?

csinos lettem másnap, tetszettem nekem. de aztán kiderült, hogy itt az estélyi dukál a porban tartandó háromórás hóbelebanchoz. az első óra végére szétestek a szülők, a következő félórában a gyerekek is... hülyék ezek vazze. ilyen hosszú programot, miközben fúj a szél, száll a por... ki a faszomat érdekel az a harminc iskolás, akik mind jólöltözöttek és hófehérek és együtt százötven könyvet vesznek át? fölösleges, unalmas, nevükre kitöltött könyveket, amiket sose néz meg senki. az elit hófehér krémje megjutalmazza önmagát. a többiek meg ott rohadjanak meg, ahol.
a műsor lassú folyású volt, színtelen és nem kimondottan nagyívű. láttam benne némi nem feltétlenül jóindulatú humort és élcet, és megmelegítette a szívemet, ha olyat hallottam, amit én választottam. föl- alá mászkáltam, hogy meg ne fagyjak, de a végére így is koccant a fogam a másikon. ijesztőek voltak a szülők. de nem volt nagy különbség. a cigányok hangosan mulattak, idővel nem is figyeltek a történésekre, ment a trécs. a fehérek ugyanezt csinálták, csak bennük több a szociális kényszer, ezért halkan tették. most mi a jobb? az alakoskodás vagy a vállalt ellentét? mondjuk, volt egy pasi, aki szerintem szégyent hozott mindenkire, aki ott volt: folyton belepofázott tapló dolgokat. és szándékosan tette.
láttam, hogy sanyinak felment a vérnyomása. aggódtam érte. féltem, hogy elájul. közelebb mentem, hogy ott legyek. attól tartottam, bármelyik percben előrebukhat és ott akartam lenni, hogy én mentsem meg. no nem mintha tudnék életet menteni. de hogy kioldjam a nyakkendőjét. vagy letöröljem a homlokát... próbáltam felvenni a szemkontaktot, de nem ment. azaz mindenkivel sikerült, csak vele nem. észrevettem, hogy sír. egyszerre láttam szépnek, romantikusnak és sajnáltam is. nem akartam, hogy kellemetlen helyzetbe hozza ezzel magát. láttam a mellette ülő srác arcát és nem akartam, hogy azt gondolja róla, amit. és láttam a mellette ülő lányt, aki megsimitotta a lábát, de helyben kedvem lett volna legyakni. rohadt ribanc, minek simogajta?! de aztán kiderült, hogy a szomszéd lány és csak vigasztalja... én is bőgtem különben, csak engem nem lehetett látni, plusz óvtam a sminkem, szal nem nagyon akartam könnyezni... utána egymásra találtunk. még mindig rettenetesen fájt. nem tudtam hogyan fogom megbocsátani, de azt igen, hogy mennyire szeretem. és lehet, hogy elbaszom ezekkel a csókokkal, de érte talán megéri. utána körbenyáladzós fogadás volt iszonyat finom kajákkal- sokkal jobbakkal, mint ami a másik perspektíva lett volna- meg pezsgővel és egyéb nyalánkságokkal. bájologni kellett érte, de abban meg jó vagyok. még az aszottfejű igazgatónővel is csevegtem, pedig az aztán tényleg közéleti bravúr.
mint utóbb kiderült maximalizálták az általam elfogyasztható pezsgők számát kettőben, de addigra már a harmadikat ittam. elhatároztuk, hogy délután elmegyünk pestre ádám bulijába. el is mentünk, előtte egy órát töltöttünk auchanban a semmivel, mert nekünk mindig mindent addig kell fontolgatni, amíg csak el nem megy a hajó...aztán vettünk két fagyit és pont odaértünk mire javában készült a vacsora. végre kiderült, hogy dotyát dotyának hívják. már hosszú ideje tanakodtam, hogy vajon mineve van. tarpeti meg is volt lepődtve, hogy nem egyedül vagyok és kiderült, hogy sanyinak van humora. mármint olyan, amin nem csak én nevetek kedvességből. na és a macskák... bazz, behalás. luci nevezetű hím totál készen volt. rengeteget röhögtünk rajta. plusz úgy döntöttem, hogy berúgok végre, már fél éve nem sikerült, mert tisztességes lány lettem- na jó, egyszer de, de akkor is sanyit hívtam fel, hogy mocskos dolgokat suttogjak a fülébe- és megittam majdnem egy üveg bort. a korábbi kezdőadag most egy alapos ébredési sokkhoz, és több liter víz elfogyasztásához

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.